Kvantum macska

A macskák és a kvantum

Elmesélem nektek néhány furcsa tapasztalatomat. Ezek macskákról szólnak és kvantumfizikáról. Ne aggódjatok, a fizika kevesebb lesz benne, mert nem értek hozzá. Ezt majd magatok is látni fogjátok.
A macskákhoz már jobban értek – bár lehet, hogy ők nem így gondolják.
Mindenesetre olyan, a macskákkal kapcsolatos tapasztalataimat szeretném veletek megosztani, amelyek bizonyos mértékű kvantumfizikai vonatkozások nélkül értelmezhetetlenek, és az átlag halandó számára minden bizonnyal felfoghatatlanok. De akinek van macskája, már biztosan megfigyelt néhány jelenséget az alábbiak közül.

Beismerem: valószínűleg akkor sem ismernék fel egy elemi részecskét, ha az szembe jönne az utcán és bokán rúgna. Mivel ez nem akadályoz meg a különféle macskás kvantum-elméletek gyártásában, olvassátok bátran (és fenntartásokkal) a magyarázatomat a leggyakrabban előforduló sci-fi-cicás történésekre.

1. Teleportálás

Macska teleportálás.
Kép: www.teepublic.com

A legnyilvánvalóbb cica-szuperképesség, mivel mindegyik macska képes „A”-ból „C” pontba kerülni anélkül, hogy közben érintené a „B” pontot.
Nálunk ebben Odin jeleskedik a leginkább, szerintem azért, mert alapból lusta, és így nem kell a lábait használnia a közlekedéshez.
Tipikus példája ennek az, mikor az egyik szobát elhagyva benézek (miközben a kezem már a kilincset nyomja lefelé), hogy biztosan ott van-e Odin, mivel mondjuk nem szeretném, ha kijönne. Odin lustán hever az ágy közepén, én pedig ilyen módon megbizonyosodva a macska hollétéről, óvatosan kinyitom az ajtót, kimegyek rajta, majd becsukom magam mögött. Majd megfordulok, és azt látom, hogy Odin OTT ÜL KINT, vagy éppen azt csinálja, amit nem szerettem volna, hogy csináljon, ha kijön. És persze megesküdnék rá, hogy nem ment el mellettem.

Tétel: a macskák teleportációs képessége egyenesen arányos az adott egyed lustaságával és azzal, amennyire egyhelyben szeretnéd tartani; de sosem csinálják túl nyilvánvalóan. Mindig gondosan elemzik a várható emberi reakciókat, és épp csak annyit „csalnak” a newtoni fizikában, hogy még éppen ne higgy a saját szemednek.

Magyarázat: a macskák megvilágosodottak, de lusták is. Az eredmény: olyan állat, aki az egyik heverésző helyről térugrással megy át a másikra.

2. Fénysebesség

Van, amikor bár látod, hogy merre halad a macska – ergó biztosan megteszi azt a bizonyos távolságot két fizikai pont között -, úgy tűnik, hogy az „A” pontból való elindulás és a „C” pontba történő megérkezés között az állat egyáltalán nem töltött el időt a „B” ponton való áthaladással.
Ebben Héra a profi. Amint a konyhán megzörren egy zacskó vagy kinyílik a hűtő, a kiscica a nappali túlsó végéből elindul, és mire a zaj elhal, ott miákol a lábamnál. Persze hallani hallom, amint pici kis lábaival végig-pitt-pattol a parkettán, de ez a pillanat összemosódik a Cicapoliszról (multifunkciós macskabútor) való leugrásának zajával és az első, a közeli éhhalált jelző szívszaggató nyávogással a konyhán.

Tétel: a macskák sebessége étel közelében exponenciálisan megnő. A sebességnövekedés függ attól, hogy mennyire szeretik az adott ételt, és kis mértékben attól is, hogy épp mennyire éhesek. Bár ez utóbbi nem olyan számottevő, hiszen még a frissen jóllakott macskák is híresek azon színészi képességeikről, amellyel az éhínség által sújtott szerencsétlen jószágot alakítják.

Magyarázat: minden bizonnyal rejtett hiperhajtómű is van installálva a cicákban, amely alacsony üzemanyagszint esetén teljes kapacitásra kapcsol.

3. Bilokáció

Kép: www.brightside.me

Más néven az egyszerre két helyen levés művészete. A macska egyszercsak úgy dönt, hogy nem elég egy helyen lennie, így hirtelen ott lesz több helyen is. Általában az összes hely épp nagyon útban van neked.
Példa: ha a cicák vacsorájával a kezemben közeledek az etetőhely felé, mindkét macska odarohan. Igen ám, de egyszercsak azt veszem észre, hogy már kb. négy macska akadályoz a közlekedésben. Mire odaérek, akkora a nyüzsgés körülöttem, hogy szinte fizikai képtelenség egy macskatálnyi szabad helyet találni a vacsijuknak. Biztos van ebben is valami kvantum, mert ha neadj’ isten egyiküket véletlenül egy icipicit lábbal meglököm, az összes macska méltatlankodva nyávog.

Tétel: a macska egy bizonyos izgalmi szint elérése után megkettőződik, és duplán akadályoz. Ennek bekövetkezte annál inkább valószínű, minél inkább:
a) sietsz;
b) forró és / vagy törékeny, ami a kezedben van;
c) és minél több macska tömörül egy helyre.

Magyarázat: izgalmukban a macskák rezgésszáma megnő, majd ha már annyira felpörögtek, hogy az egy macskának sok, kettéhasadnak. Vagy ilyesmi.

4. Antigravitációs hajtómű

Erről saját tapasztalatból nem számolhatok be, mivel a rosszul végrehajtott kísérlet nem antigravitációs hajtóművet, hanem a tér-idő kontinuum összeomlását okozhatja. Minden bizonnyal. A lényeg röviden:

  1. Ismert tény, hogy a vajas pirítós mindig a vajas felével lefelé ér földet.
  2. Szintén közismert, hogy a macska mindig a talpára esik.

Mi történik hát, ha a macska hátára vajas pirítóst kötünk? Bizony-bizony, jól sejtitek, de az alábbi videó be is mutatja a megfelelően installált antigravitációs hajtómű működését.
Óvatosak legyetek, fiúk-lányok, és otthoni körülmények között soha ne kössetek a macska hátára vajas pirítóst!

A macska-kvantumfizika pszichológiai vonatkozásai

Kvantum macska

A fenti macska-képességek, amelyek jól példázzák a természet találékonyságát, csodálattal töltik el az embert. Azonban sajnos mással is (néha például hisztériás rohamokkal). Több jele is van annak, hogy Te is olyan macska tulajdonosa vagy, aki képes random eltűnni, majd megjelenni egy másik helyiségben.

  1. Paranoia. Az első tipikus tünet. Először csak kétszer nézed meg, hogy Cirmi még ott van-e, ahol öt másodperccel ezelőtt még láttad. Később már ellenőrzöd, hogy az ajtó tényleg csukva van-e (hiszen nyilvánvalóan sokszor nyitva hagyod, mert különben a macska nem lehetne máshol, ugye…). Vagy még egyszer visszafutsz az ajtóból, csak hogy megbizonyosodhass róla: Cirmi tényleg a lakásban van. (Én szinte nem merek kimenni az ajtón, ha eközben nem látom bent a macskákat.)
  2. OCD, azaz obszesszív-kompulzív zavar. A túlzásba vitt aggódás könnyen kényszerességhez vezethet. Ezen a ponton babonásan háromszor is megrángatjuk az ajtókilincset, vagy állandóan duplán ellenőrizzük a macska hollétét, hogy meggyőződjünk arról, minden úgy van, ahogy lennie kell. Aztán egy idő után már…
  3. Nem hiszünk a saját szemünknek. A paranoiás folyamatok lezajlása után már akkor sem vagyunk meggyőződve Cirmi tartózkodási helyéről, ha éppenséggel látjuk, amint ül, eszik, fekszik, vagy egyik helyről a másikra sétál. Ezen a szinten csak akkor léphetünk túl ép ésszel, ha elfogadjuk, hogy a macskákra nem vonatkoznak a normál emberi fizika törvényei. Ilyenkor az átlagos gazdi feladja és beletörődik abba, hogy élete hátralevő részében rengetegszer fog olyasmikre gondolni, mint: „hát ez meg hogy lehet”, „de az előbb még…”, és „ezt nem hiszem el”.

Szóval, kedves gazdi-társam, ne add fel. Nem vagy egyedül a bajban. Ha néha kezdesz is kételkedni a saját józanságodban, gondolj arra a több millió másik emberre szerte a világon, akik szintén macskát tartanak. Az eltökélt macskaszeretőknek ez a félőrült csoportja mindig készségesen befogad majd, épp mint egy hatalmas nemzetközi klub. És úgy mondom neked ezt, mint egyik hitetlenkedő, macskaszőrrel-borított-pólós ember a másiknak: ne aggódj. Épp olyan normális vagy, mint mi többiek. 😁


Ui.: Ha ezt a cikket véletlenül valaki olyan is olvasta, aki ért a matematikához vagy fizikához, hát, bocsánat. Én előre szóltam.

Mondd el a véleményed: