Minden gazdi a legjobbat szeretné a kedvencének, így miért ne hoznánk ki a kertünkből is a maximumot? Akár az elültetett növényekkel is a cicánk kedvében járhatunk – így a kinti bóklászás közben mindig találni fog valamilyen vonzó, biztonságosan megrágcsálható zöldet. Lássuk, hogy melyek azok a növények, amelyeket bátran ültethetünk, és melyeket kerüljük inkább el.
Kedves Olvasóim, íme, az irodalmi cikksorozat 2. része, mégpedig A cica tejet kap című vers Harold Monro tollából. Aki etetett már cicát, biztosan maga elé tudja majd képzelni az időtlen jelenetet: a vers pontosan megörökíti minden olyan macska gyötrelmeit és vágyakozását, aki akár már több órája nem kapott enni. 😉
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem a verseket. Persze csak a jó verseket, de hát hogy kinek mi a jó, az már egyéni ízlés kérdése. Azonban azt hiszem, egyvalamiben biztosan egyetértünk, ti és én: szeretjük a macskákat. Így hát megosztom veletek a kedvenc macskás verseimet, a legtehetségesebb költők tollából.
A tavasszal együtt beköszöntött a kiscicaszezon. Mit tegyünk, ha véletlenül elárvultnak tűnő cicára bukkanunk? Íme, egy rövid útmutató az ilyen vészhelyzetekre.
Hajnalonként, három óra előtt, amikor a legmélyebb álmunkat alusszuk, a macskák felébrednek, és pisilni indulnak. Kezdetét veszi az éji tekergők szimfóniája, plasztik tálcára, macskaalomra és ajtófélfára komponálva.
Ma két macskáról és egy kiskutyáról írok: Odinról, Samuról és Héráról, akikkel megosztjuk az életünket és mindennapjainkat, szintúgy az asztalról véletlenül lehullott (vagy még le sem hullott) falatokat, valamint néha a kanapénkat. És a fotelt. És az ágyat. És a… hát, maradjunk annyiban, hogy mindenhol ott vannak. Mindig. Ismerjétek meg őket szeretettel: ők a triumvirátus.
