Bármennyire is vigyázunk a cicánkra, könnyen előfordulhat, hogy a kertben való játszadozáskor megcsípi egy méh vagy egy darázs. Hogyan különböztethetjük meg a méh és a darázs csípését, milyen elsősegélyt nyújthatunk otthon, illetve milyen esetben kell állatorvoshoz mennünk? Lássuk, mit tehetünk, ha bekövetkezett a baj.
Ha a cicád szokatlan, ehetetlen dolgokat eszik, előfordulhat, hogy a pica nevű (nem is olyan ritka) evészavar tüneteit tapasztalod nála. Mivel ez a kondíció komoly egészségügyi kockázatot jelenthet, jobb, ha tudjuk, mire is kell figyelnünk, és mit tehetünk a cicánk egészségének visszaállításáért és megőrzéséért.
Weöres Sándor különösen szerette a cicákat: erről a mély rajongásról tanúskodik nem csak ‘A macska’ című verse, hanem egy sor anekdota is, amelyek a kortársaitól erednek.
A mű egyben a költő legelső nyomtatásban megjelent verse, amelynek szokatlan hangvétele a kor több elismert irodalmárjának figyelmét is felkeltette.
A kiscicák játékos harapdálása vagy karmolása a legtöbbször teljesen normális és természetes, és idővel magától mérséklődik. Vannak azonban olyan esetek, amikor a túlzott agresszió hátterében egyéb okok állnak, és esetleg le kell szoktatnunk a cicát a durva viselkedésről.
Talán sokan vagyunk úgy, hogy ha a Keletre gondolunk (így, nagybetűvel, mindent egy kalap alá véve, ami Bukarest és a Csendes-Óceán között terül el), elsősorban nem a fejlett állattartási kultúra jut az eszünkbe. Szerencsére Törökország egy üdítő kivétel a sorban. Sőt, példát vehetnénk néhány török nagyváros macskákkal (és kutyákkal) szembeni hozzáállásáról.
Ezúttal egy magyar verssel jelentkezem újra, hiszen a rengeteg szebbnél-szebb külföldi macskás vers mellett a hazai költők is éppúgy jeleskedtek, amikor cicáikat is belefoglalták a műveikbe.
Az alábbiakban Weöres Sándor egyik versét olvashatjátok. A vers nem egyedülálló a költő életművében, hiszen alkotói pályája során számos macska-múzsa ihlette meg.
