Mivel Weöres Sándor verssel már találkozhattatok egy korábbi cikkben, nem fogtok meglepődni azon, hogy a költő mennyire szerette a cicákat.
Ezt támasztja alá a legelső, nyomtatásban is megjelent verse, A macska. Weöres Sándor 19 éves korában, azaz 1931-ben küldte be a kéziratot a Névtelen Jegyző című laphoz, amely főleg fiatal, kevéssé ismert írók és költők műveit jelentette meg.
A némileg bizarr hangvételű, szokatlan versre sokan felfigyeltek a kor nevesebb irodalmárai közül, például Babits és Kosztolányi is, sőt a refrén (Kilenc mély bók a nevének) később tréfás köszönési fordulattá vált a köreikben.
Maga a vers egy macska szeretett gazdájához szóló monológja, amely éppolyan ambivalens, mint a macskák természete maga: hol imádattal teli, hol szinte nemtörődöm.
Weöres Sándor: A macska
Simaselymű a szőröm, karcsu a testem és fogaim hófehérek,
ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók a nevének.
Hálótermében, nagy vánkoson alszom, selyemszőröm szétsimul a selymen,
hátamat álom puposítja, rózsaszín orrom a földre ernyed és nincs ki ílyenkor zavarni merjen.
Dél-papja zsarátnok-színü ruhát hord, a bojtok a földig érnek,
de meztelen volt, hogy ölébe vett, kilenc mély bók a nevének.
Ölébe vett, szivére szorított, zümmögött két zárt ajka között,
mint a folyó, ha kiszökött a zöld ínyű hegység fogsora közül és sások ezrébe öltözött.
Ott tipródtam az ölében én, nyolc karmom a húsába mélyedt,
dél-papja combján kiserkedt a vér, kilenc mély bók a nevének.
Olyan kegyes volt és a vérét testes kehelyben fogta föl és megkinált a kehellyel,
de én csak tipródtam és mosakodtam, mivel már jóllaktam az este kaláccsal és elefántcsont-szinü tejjel.
Ő dúdolt, halkan zümmögött, két zárt ajkán rezgett az ének,
sós könnye a számra hullott, földoromboltam dél-papja ölén, kilenc mély bók a nevének.
Most vánkosomon fekszem, körülöttem mindenféle tálak,
rajtuk mécsesek égnek, háromlábú vékony állványokon állnak.
De két csukott szemhéjam alatt, mint a fehér bél a töretlen dióban, ragyogóbb mécsesek égnek,
dél-papja értük és helyettük alszik, az arca lisztes, a homloka kő, kilenc mély bók a nevének.
Weöres Sándor és cicái
Weöres Sándor macskaszeretete a kortársai körében is ismert volt, és számos anekdota megőrizte a hozzá kapcsolódó mulatságos vagy megható történeteket. Egy interjúban például Papp Oszkár festőművész mesélt arról, hogy a költő, aki társaságban sokszor csendesen háttérbe vonulva szemlélődött, mennyire odáig volt minden egyes cicáért, akivel csak összehozta a sors – és a megemlékezés szerint ez a vonzalom kölcsönös volt.
Viszont ha a társaságban több költő, író is volt, és ott volt Sanyi, a macska csak őt választotta. Sanyi meg imádta. A macska felmászott rá, keresztbefeküdt, és rögtön nagy barátkozás, meg dorombolás kezdődött.
Részlet egy 2005-ös interjúból Papp Oszkár festőművésszel
Weöres Sándor 1947-ben feleségül vette Károlyi Amy-t, akivel e tekintetben is egyezett az ízlésük, ő ugyanis szintén jó pár cicás verset írt az életük folyamán. A költő házaspár legelső múzsái saját Mióki és Cipőcske nevű cicáik voltak, akik név szerint említve is többször felbukkannak a versekben.
Ezekből a művekből később egy gyűjteményes kötet is készült, Macskaszerenád címmel. A könyvet Steinert Ágota állította össze, aki az utószóban így írt röviden a saját indíttatásáról:
„Míg éltek, ezek az állatok kedvességükkel, szépségükkel sok örömteli percet ajándékoztak mindkét költőnek, akiket vidám és szomorú, játékos és elmélyült gondolati költeményekre ihlettek. Én mint egykori szerkesztőjük, életük tanúja, egyben – Amy szavaival élve – „cicapásztoruk”, Macskaszerenád címmel ezeket a verseket gyűjtöttem össze a szerzők és cicáik emlékére és a macskabarátok örömére.”
Károlyi Amy – Tükördarabok
Mit tanulok a cicától,
mit tanul a cica tőlem,
nézünk egymásra merően.
Tükördarabok két világból.
Polcz Alaine, aki hosszú időn keresztül nagyon jóban volt a költő házaspárral, visszaemlékezésében szintén többször megemlítette Weöres Sándor cicáit:
A házvezetőnőjük elmesélte, hogy az elején az volt a helyzet, hogy vagy megszereti a macskát, vagy elmegy. Megszerette a macskát a Sanyika kedvéért.
Polcz Alaine: Visszaemlékezés Weöres Sándorra
A fentieken kívül még számos történet és elbeszélés őrzi Weöres Sándor és cicáinak emlékét – egy kis utánanézéssel bárki könnyen elmélyedhet a témában. Azonban azt hiszem, semmi nem bizonyítja beszédesebben a költő macskák iránti rajongását, mint az, hogy még a Szombathelyen elhelyezett szobra is kedves cicáját simogatva örökíti meg őt.
Mi macskások biztosan osztozunk a költő macskaszeretetében. Osszátok meg másokkal is ezeket a kedves verseket Weöres Sándor, Károlyi Amy, valamint Mióki, Cipőcske, és a sok-sok név szerint nem említett cica emlékére, akik bearanyozták a házaspár életét – és persze ne feledkezzetek el a saját kedvenceitekről sem, akik minden bizonnyal megérdemelnek most némi finomságot. 🙂
Tartsatok velem az irodalmi sorozat következő részében is, ahol legközelebb valószínűleg külföldi versek között kalandozunk majd.
Mondd el a véleményed: