Weöres Sándor különösen szerette a cicákat: erről a mély rajongásról tanúskodik nem csak ‘A macska’ című verse, hanem egy sor anekdota is, amelyek a kortársaitól erednek.
A mű egyben a költő legelső nyomtatásban megjelent verse, amelynek szokatlan hangvétele a kor több elismert irodalmárjának figyelmét is felkeltette.
Ezúttal egy magyar verssel jelentkezem újra, hiszen a rengeteg szebbnél-szebb külföldi macskás vers mellett a hazai költők is éppúgy jeleskedtek, amikor cicáikat is belefoglalták a műveikbe.
Az alábbiakban Weöres Sándor egyik versét olvashatjátok. A vers nem egyedülálló a költő életművében, hiszen alkotói pályája során számos macska-múzsa ihlette meg.
A világirodalom legszebb, macskákról szóló verseit összegyűjtő sorozat következő részét olvashatjátok. Ezúttal egy rövid, derűs verset, amely tökéletes a június megnyitására, hiszen minden sora nyári hangulatot varázsol körénk.
Kedves Olvasóim, íme, az irodalmi cikksorozat 2. része, mégpedig A cica tejet kap című vers Harold Monro tollából. Aki etetett már cicát, biztosan maga elé tudja majd képzelni az időtlen jelenetet: a vers pontosan megörökíti minden olyan macska gyötrelmeit és vágyakozását, aki akár már több órája nem kapott enni. 😉
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem a verseket. Persze csak a jó verseket, de hát hogy kinek mi a jó, az már egyéni ízlés kérdése. Azonban azt hiszem, egyvalamiben biztosan egyetértünk, ti és én: szeretjük a macskákat. Így hát megosztom veletek a kedvenc macskás verseimet, a legtehetségesebb költők tollából.
Nemsokára itt a Halloween, és mint tudjuk, a macskák, főképp a feketék, az ünnep elmaradhatatlan szimbólumai. Ebből az alkalomból összegyűjtöttem nektek egy csokorra valót a cicákat körüllengő legkedvesebb mítoszokból és legendákból.
