Vidéki macska

Kilenc mély bók Weöres Sándor macskáinak

Weöres Sándor különösen szerette a cicákat: erről a mély rajongásról tanúskodik nem csak ‘A macska’ című verse, hanem egy sor anekdota is, amelyek a kortársaitól erednek.
A mű egyben a költő legelső nyomtatásban megjelent verse, amelynek szokatlan hangvétele a kor több elismert irodalmárjának figyelmét is felkeltette.

Isztambuli cicák

Törökország macskái, avagy lehet máshogy is

Talán sokan vagyunk úgy, hogy ha a Keletre gondolunk (így, nagybetűvel, mindent egy kalap alá véve, ami Bukarest és a Csendes-Óceán között terül el), elsősorban nem a fejlett állattartási kultúra jut az eszünkbe. Szerencsére Törökország egy üdítő kivétel a sorban. Sőt, példát vehetnénk néhány török nagyváros macskákkal (és kutyákkal) szembeni hozzáállásáról.

Fekete kandúr

A költő és a fekete kandúr

Ezúttal egy magyar verssel jelentkezem újra, hiszen a rengeteg szebbnél-szebb külföldi macskás vers mellett a hazai költők is éppúgy jeleskedtek, amikor cicáikat is belefoglalták a műveikbe.
Az alábbiakban Weöres Sándor egyik versét olvashatjátok. A vers nem egyedülálló a költő életművében, hiszen alkotói pályája során számos macska-múzsa ihlette meg.

Rózsakert

Szfinksz a rózsák közt

A világirodalom legszebb, macskákról szóló verseit összegyűjtő sorozat következő részét olvashatjátok. Ezúttal egy rövid, derűs verset, amely tökéletes a június megnyitására, hiszen minden sora nyári hangulatot varázsol körénk.

Vörös macska

A cica tejet kap – Macskás világirodalom

Kedves Olvasóim, íme, az irodalmi cikksorozat 2. része, mégpedig A cica tejet kap című vers Harold Monro tollából. Aki etetett már cicát, biztosan maga elé tudja majd képzelni az időtlen jelenetet: a vers pontosan megörökíti minden olyan macska gyötrelmeit és vágyakozását, aki akár már több órája nem kapott enni. 😉