Fekete kandúr

A költő és a fekete kandúr

Ezúttal egy magyar verssel jelentkezem újra, hiszen a rengeteg szebbnél-szebb külföldi macskás vers mellett a hazai költők is éppúgy jeleskedtek, amikor cicáikat is belefoglalták a műveikbe.
Az alábbiakban nem más, mint Weöres Sándor egyik versét olvashatjátok. A vers (a mi szempontunkból) szerencsére nem egyedülálló a költő életművében: alkotói pályája során számos macskaforma múzsa ihlette meg. Ennek köszönhetően Weöres Sándor egy egész sor cicás művet hagyott az utókorra, a komolyabb versek között gyerek-mondókákkal és gyerekversekkel.

A Fekete kandúr című verset a költő idős korában, majdnem hetven évesen írta. A fő témája – amellett, hogy természetesen egy cicáról szól – a párhuzam (vagy inkább ellentét), amellyel a kismacska és az idős férfi tekint az életre. És persze egy ráadás megállapítás, amely nekünk macskásoknak lehet, hogy teljesen egyértelmű minden külön hangsúlyozás nélkül is: macska nélkül nem élet az élet, mert ezek az eleven, puha kis szőrgombócok még egy öregember mindennapjait is képesek megédesíteni. 🙂 És ezzel bizonyára Weöres Sándor is egyetértene.

Nem is szaporítom most tovább a szót, mivel a Macskás Világirodalom sorozat következő részében bővebben is foglalkozom majd a hazai költő-óriással.

Weöres Sándor: Fekete kandúr

Szívem görcs,
vérem szilvalé,
közeledem hetven felé.
Macskánk gyógyítja májamat,
ráborul és meleget ad,
vérrel fűtött kis termofor,
karmos talpakkal megtipor.
Állat-lényének deleje,
akár őserdő ereje.
Mint fűből szűrt tea,
áthat pezsdítő árama.
Tappancstól fülig fekete,
bundája, bajsza, termete,
de arcából süt élesen
kerek két citromszínű szem,
s az élő sötét vánkoson
ezüstös fényhullám oson.
Féléves múlt és bölcs nagyon,
tudós, tapasztalt doktorom.
De nem soká időz velem,
nem bír megülni egy-helyen,
nagyot szökken,
nem is köszön,
már fönn cikáz a fatetőn.
Gombot, csatot butor alól
s elgurult pénzt előkotor,
mindent vizsgál, zugokba túr,
a kertben, házban ő az úr.
Ha lót-fut élettel tele,
én is száguldoznék vele,
feledném annyi évemet
s hogy vissza élni nem lehet.


Remélem, hogy nektek is tetszett a vers, és hogy velem tartotok majd a sorozat következő részében is. A cikk elkészülte után itt is megtaláljátok majd az aktuális linket hozzá. 🙂

Mondd el a véleményed: