Feltehetőleg mindenki, akinek volt dolga kiscicával, tapasztalta már a következő tipikus viselkedések valamelyikét (vagy mindegyikét):
- a kiscica lesből támad az ember bokájára, karjára;
- a cica játék közben (vagy csak úgy hirtelen) harapni kezd;
- esetleg a karunkat vagy lábunkat átölelve hevesen karmol és rúg.
Általában ezek nem többek, mint a kölyökkori viselkedés néha mókás, néha bosszantó, ámde nem túl zavaró velejárói, amelyek az esetek többségében viszonylag hamar maguktól megszűnnek, ahogy a cica idősödik.
Vannak azonban olyan esetek, amikor a kiscica kifejezetten durván viselkedik, és az agresszív megnyilvánulások már a mindennapok során is problémákat okoznak. A gazdi kezén-lábán egyre nagyobb mennyiségben megjelenő sebtapaszok számával fordítottan arányos mértékben fogy a türelem. Nem tudja, hogy valami baj van-e a cicával, esetleg ő maga ronthatott el valamit, és persze egyre bosszúsabb. Legrosszabb esetben „soha többet!” felkiáltással megválik a cicától.
Kedves Gazdi! Hidd el, mindig, minden viselkedésbeli problémára van megoldás. Mielőtt feladnád, kérd meg a helyi állatvédő szervezeteket vagy állatorvosokat, hogy ajánljanak egy szakértőt, aki személyesen tud segíteni neked a cica viselkedés-terápiájával. Ne aggódj: minél kisebb a cica, általában annál könnyebben orvosolható a túlzott agresszió is.
De legelőször (jó esetben még a problémák túl zavaróvá válása előtt) olvasd át az alábbiakat. Megtudhatod belőle, hogy mi okozhatja a durva, agresszív viselkedést a kölyökmacskáknál, és ami a fő: hasznos tippeket is találsz arra, hogy hogyan szüntesd meg a nem kívánatos támadásokat.
Mi állhat a durvaság hátterében? És mit tegyünk ellene?
Fontos: ebben a cikkben csak a kölyökmacskákkal foglalkozom! A felnőttek esetében sokkal több kiváltó oka lehet az agresszív viselkedésnek (területi vagy dominancia-viták, átirányított agresszió, stb.). Természetesen akkor is érdemes ezt elolvasnod, ha felnőtt macskád van, hiszen lehet, hogy segít megoldani a te problémádat is, azonban az alábbi lista korántsem fedi le az összes lehetséges okot – ezekről egy későbbi cikk során még lesz szó.
Először is figyeljük meg, hogy mi jellemzi a kiscica támadásait. Esetleg akkor szokott hirtelen a kezünkbe harapni, amikor simogatjuk? Vagy lesből veti rá magát a bokánkra, és egyéb mozgó testrészünkre? Játék közben szerezzük a legtöbb karmolást? Van-e esetleg egy olyan bizonyos esemény vagy időszak, amely kiváltja (vagy kiváltotta) az agresszív viselkedést? (Pl. etetés, játék, idegenek látogatásai, hangos zajok, környezeti változások?)
Már ezzel a megfigyeléssel is sokat tettünk a békés egymás emellett élésért, hiszen hasznos következtetéseket vonhatunk le belőle. A tapasztaltak és a lenti lista összevetésével pedig megtalálhatjuk a megoldást is.
Lássuk hát, hogy melyek a leggyakoribb forrásai a kismacskák durva viselkedésének.
1. Helytelen simogatás, zavarás
Sokszor egész egyszerűen azért harapnak a cicák, mert megelégelték a simogatást. Esetleg – szerintük – nem a megfelelő simogatást kapják: nem jó az erősség, rossz az irány, csikis a testrész… néhányan egész válogatósak tudnak lenni e tekintetben. Ezt ki kell tapasztalnunk a saját cicánknál.
Azon se csodálkozzunk, ha pl. szendergés közben kezdjük el simogatni őket, és megharapnak. Így ijedten és morcosan ébrednek fel, és mi is valószínűleg hasonlóan reagálnánk, ha nem lennének erre verbális eszközeink. A cica nem tud szólni, így harapással jelzi, hogy „most hagyjál békén”.
Lehetséges megoldások
2. A játék-agresszió
Az, hogy a cica játék közben harap, karmol, és ráugrik az emberre, ebben a korban gyakorlatilag egy bizonyos szintig normális. Hiszen a cicusok ekkor kezdik el begyakorolni a vadászathoz szükséges mozdulatokat, amely segít a mozgáskoordinációjuk fejlesztésében is. Ezért ugrálnak, osonnak, rohannak ennyit.
A játék-agresszió tipikus példája, ha a cica ráugrik a kezedre, elrohan, lapul, majd visszafut és ismét megtámadja, közben ide-oda hömbölög, és úgy általában véve „pattog”, mint egy elemes játék.
A túl durva játék, amely felnőttkorban már gondot okozhat, sok esetben a gazdik lágyszívűségének következménye. Hiába mélyeszti beléjük a fogát a kiscica egyre erősebben vagy gyakrabban, nem tesznek ez ellen semmit. Hiszen olyan aranyos, és amúgy is olyan kis pici, hát hadd játsszon, úgyse tud olyan nagyot harapni. Még. Mert ha felnő, akkor is ugyanígy fog majd játszani, csak már nem fogjuk olyan cukinak találni, ha egy ötkilós kandúr támadja meg rendszeresen a bokánkat.
Lehetséges megoldások
3. Vadászó agresszió
Kiscicák esetében a vadászó agressziót még nem olyan könnyű elkülöníteni a játék-agressziótól, hiszen a zsákmányejtés mozdulatait játék közben csiszolják tökéletesre. Így a játék gyakran imitálja a vadászatot (merev tekintettel figyelemmel tartás, becserkészés, lopakodás, elkapás, zsákmányejtés).
Azonban a konkrét vadászó agresszió esetében a macskák nem mutatnak izgalmat, nem ugrálnak és rohangálnak ide-oda. A mozdulataik pontosak, kimértek, gyakran osonással, becserkészéssel kezdődnek, amelyhez feszült figyelem, koncentráció, felálló fülek társulnak. Gyakran megfigyelhető a farok hegyének finom rángása, vagy esetleg a zsákmányt szemmel tartó cicák jellegzetes „csiripelése”.
A vadászat a macskák természetének velejárója, lehetetlen teljesen leszoktatni róla őket. Szerencsére erre nincs is szükség, elég, ha megtanítjuk őket megkülönböztetni a helyes és helytelen prédát. Helytelen például a gazdi lába, a szomszéd kislány copfja, a díjnyertes trópusi hal gyűjteményünk és a nagynéni kétkilós csivavája. Azonban a plüss egerek, a tollaspálcák, az elemes műbogarak és az elgurított pezsgősdugók gond nélkül levadászható zsákmányok lehetnek.
Lehetséges megoldások
4. Elégtelen korai szocializáció
A legjobb esetben a cica az élete első két hónapját a testvéreivel és az anyjával tölti. Ezalatt megtanulja, hogy hogyan kell helyesen, a társainak nem fájdalmat okozva játszani, és begyakorolja a vadászathoz szükséges mozdulatokat is. A többi kiscica és az anyamacska testbeszéddel és a megfelelő hangokkal azonnal tudatja, ha valaki túl durván viselkedik játék közben, és helyreutasítják – vagy egyszerűen csak otthagyják.
A szocializáció hiánya okozhatja, hogy a cica nem tudja elsajátítani a társas viselkedés megfelelő formáit, azaz pl. túlságosan nagyot harap vagy karmol.
Ebből adódóan általában olyan esetben jelentkezik ez (az egyébként természetes) viselkedés problémaként, ha a kiscica elválasztása a kelleténél korábban történt meg. Tipikusan utcán talált, majd örökbe fogadott, illetve gondatlan tulajdonosok által túl korán elajándékozott kismacskák esetén fordul elő.
Lehetséges megoldások
Soha ne válasszuk el a kiscicákat az anyjuktól 8, de lehetőleg 10-12 hetes koruk előtt. Ha lehetőségünk van rá, hívjuk fel erre az ismerőseink figyelmét is. Az a tenyésztő, aki erre nem fordít kellő figyelmet, megbízhatatlan, sőt a 8 hetesnél fiatalabb kölykök elválasztása törvényellenes!
5. Alultápláltság
Kutatások alapján a kölyökkori alultápláltság a cicáknál fokozott félénkséget vagy fokozott agressziót okozhat. Ugyanezzel járhat az is, ha az anyamacska alultáplált, vagy tápanyagokban és fehérjében hiányos a táplálkozása a terhesség és a szoptatás alatt.*
Lehetséges megoldások
6. Egyéb lehetséges kiváltó okok
Mit NE tegyünk soha?
FONTOS!
A cicát soha ne büntessük. Ne kiáltsunk rá, ne ijesszük meg, ne fogjuk le, ne üssük meg. (Remélem, ezt mondani sem kell!)
Ezt ő nem büntetésként fogja megélni, hanem erőszakként, és a helyzet általában inkább csak eldurvul emiatt.
Mindig csak pozitív megerősítést alkalmazzunk, azaz jutalmazzuk meg, ha a kívánt viselkedést produkálja.
És ami mindig jól jöhet
Általános szorongás, félelem, területféltés, jelölgetés, agresszió, stb. esetén beválhat a Feliway párologtató. Ez a készülék a macskák faciális (pofatájéki) feromonjait juttatja a levegőbe, amitől a cicák megnyugodnak, mivel úgy érzik, biztonságban, az ő területükön vannak. Ezt az illatot az emberek nem, csak a macskák érzik.
Ha a helyzet nem javul, érdemes lehet ezzel is megpróbálkozni, bár kissé borsos az ára.
Összefoglalva: a legtöbb helytelen viselkedésről leszoktatható a cica, ha:
Remélem, hogy a cikk segítségével sikerül megoldanotok nektek is a hasonló problémákat a vadóc kiscicáknál. Ne feledjétek, hogy felnőtt macskák esetén a helyzet bonyolódik, náluk sokkal több minden állhat a túlzott agresszió hátterében – és persze sokkal komolyabb sérüléseket tudnak okozni. Ha minden igaz, erről bővebben is olvashattok majd egy későbbi posztban. 🙂
Forrás: Mieshelle Nagelschneider: Macskákkal suttogó, 2016.
Jó cikk, informatív és szeretetteljes. A forrás alapján úgy látom, fordítás, gratulálok a fordítónak, jól sikerült!
Kedves Zsuzsanna! Örülök, hogy tetszett a cikk. 🙂 Nem fordítás alapján készült, de egy részéhez felhasználtam a ‘Macskasuttogó’ című könyvben leírt tippeket. Egyébként más cicás témával kapcsolatban is nagyon ajánlom azt a könyvet, ha érdekli a téma – főleg akkor lehet hasznos, ha a cicával valamilyen probléma van, azaz nem mindig úgy viselkedik, ahogy szeretnénk. 🙂
Nekem az 1 éves cicusommal vannak ilyen gondok
Hasznos infó, köszönöm! Segitett. Szívesen olvasnék ugyanerről a problémáról, felnőtt macskák esetében. Az enyém 6 éves, befogadott cica, és nem restelli használni a karmait, amelyekkel véleményem szerint durvábban bánik, mint az átlag.
Kedves Dóra, köszönöm a visszajelzést, és a tippet is. Felvettem a ‘megírandó cikkek listájára’ a felnőtt macskák viselkedési problémáiról szóló irományt is. 🙂 Sajnos személyes okokból kifolyólag mostanában sokkal kevesebb időm volt cikkírással foglalkozni, mint ahogy szerettem volna, de remélhetőleg hamarosan ismét lesznek új elérhető tartalmak a blogon. ^^ Mivel nekem is felnőtt cicám van (most 5 éves), aki szintén hajlamos túlhasználni a fogacskáit, a cikkben a személyes tapasztalataimat és tippjeimet is meg fogom tudni osztani, így remélem, másoknak is a segítségére válik majd.
Szerintem is nagyon jó
Nekem a cicám elég agresszív tôb nagyobb seb is keletkezett rajtam és a hugomon játék közben
És most megnyugodtam ahogy átolvastam az erről szóló dolgokat 😊😃Mert igy majd csak megoldódik
Kedves Szerző! Nagyon jó a cikk, de sokat nekem nem segitett, volt már nagyon sok cicám , befogadott utcai, picike állatotthoni, de ez az utolsó akit szintén egy Isaszegi hölgytöl kaptam, ö egy romos ház padlásán a társaival, gyerekeivel nött fel, a hölgy ivartalanitotta és etetette öket,, tehát valamilyen szinten vadak, elhozta , gyönyörü cica(zsemle szinú) a problémám vele,felvenni nem lehet, odabujik hozzám , igényli is, 2x 3x megsimogatom és egyik pillanatról a másikra látszik meg is változik fúj karmol, harap, de nem finoman, már tudom,, igy jobb ha hagyom,és én menekülök, orvos látta kapott oltást , füle atkás volt kezelte, de 1 hétig kellett várnom mig sikerült a hordozóba betenni..Ugy 4-5 éves lehet,, 5 hónapja van nálam. sok változás nincs, keresi a társaságom de nem kedves. igy imádom meg gyülölöm egyben…(ez csak vicc, de valahol igaz), nem vagyok már fiatal az utolsó kinti cicám nagyon beteg lett . vese rák. hónapokig velem volt , kezeltettem , nagyon szerettem,, soha többet nem akartam már cicát fiatalt meg egyáltalán nem, hogy mi lesz vele ha túlél engem, ezért akartam egy felnött árva cicának egy jó kis életet biztositani idős korára,, sokszor nagyon elkeseredek, nem ilyen cicára számitottam és visszasirom a szegény beteg cicám, csak arra számitok idövel talán megváltozik,minden luxust meg kap jó márkás ételek, játékok, óriás terasz hálóval bekeritve , éjjel az ágyamban a lábamnál alszik, de ha simogatom elöször kedves dorombol, de a következő pillnatban támadna,, már nem tudom mit tegyek??? Üdvözlettel Sylvia
Kedves Sylvia! Felnőtt macskák esetében sokkal több minden lehet az agresszív viselkedés kiváltó oka – stressz, félelem, akár hiperesztézia, stb. Azonkívül nem lehet tudni, hogy milyen kölyökkori traumák érték a cicát, mi vésődött be neki, miért akar állandóan védekezni, avagy miért nem érzi magát biztonságban. Természetesen nem minden macska egyformán szociális személyiség, de úgy gondolom, hogy ezen a helyzeten is lehet javítani még. Így látatlanul „távdiagnosztizálni” azonban nem szeretnék, és nem is lehet. Én jó ötletnek tartanám, ha egy ideig próbálná betartani a cica határait, és mindig csak épp annyit kényeztetné, amennyit még támadás nélkül elvisel, így a bizalmat erősítheti benne. Ajánlom olvasásra Mieshelle Nagelschneider Macskákkal suttogó című könyvét, remek helyzetleírások és tanácsok vannak benne ilyen esetekre, felnőtt cicákra vonatkozóan is. Érdemes lehetne érdeklődni az állatorvosnál, hogy nem tud-e ajánlani a macskák viselkedésterápiájában jártas szakembert. Végül, azaz talán inkább először kellett volna ezt említenem, érdemes lenne beszerezni egy Feliway párologtatót. Ez a készítmény tulajdonképpen egy általános stresszoldó, szorongást csökkentő hatással rendelkezik a cicáknál, és sok esetben önmagában is eredményezhet javulást – persze ez nem garancia, de ezzel semmiképpen sem lehet mellélőni. Ne adja fel, a cica még csak pár hónapja él Önnel, és ki tudja, milyen traumákat kell feldolgoznia, hogy teljesen megbízzon az emberekben és az új környezetben. Ez időbe telik. 🙂 Sok sikert kívánok a továbbiakban!
Nagyon szépen köszönöm a választ, megpróbálom a Feliwayt,,, sok változás nem volt csak annyi hogy a macskahálóval biztositott teraszról megszökött (kirágta a hálót) szerencsére visszajött, de egyenlőre tilos kimennie amig más hálót nem szerzek be, sokszor kedves bújik hozzám de kis simogatás után látom rajta hogy támadna, igy hagyom is,,őt is sajnálom meg magam is, úgy irigylem a videókat mikor látom hogy cicák olyen hizelgősek és kedvesek, akkor picit elkeseredek, de igy is szeretem már, csak nem esik jól,, a könyvet olvasni fogom és megpróbálok egy macska pszichológussal kapcsolatot teremteni,,,
Mindenképp hasznos lehet a pozitív megerősítéssel próbálkozni – azaz egy-egy apró jutalomfalatot adni a cicának, amikor a kívánt viselkedést végrehajtja (jelen esetben mondjuk hagyja magát megsimogatni). Fontos, hogy ne lépje túl a cica határait, a simogatást még az előtt hagyja abba, hogy a cica ingerlékennyé vagy idegessé válik. Ha minden jól megy, idővel egyre többet hagyja majd magát simogatni a cica. Nekünk is volt egy utcáról befogadott cicánk, neki majdnem fél évébe telt, mire bele mert ülni az ölembe, illetve nem menekült el. Szóval kitartást, van olyan cica, akinek egyszerűen több időre van szüksége ahhoz, hogy feloldódjanak a gátlásai. 🙂
Köszönjük a sok tanácsot. Nekem is van egy kölyök cica, nagyon harap és karmol, pedig szeretjük nem engedi magát simogatni