Ujjat harapdáló cica

Miért harap és karmol a kiscica? És hogy szoktassam le róla?

Feltehetőleg mindenki, akinek volt dolga kiscicával, tapasztalta már a következő tipikus viselkedések valamelyikét (vagy mindegyikét):

  • a kiscica lesből támad az ember bokájára, karjára;
  • a cica játék közben (vagy csak úgy hirtelen) harapni kezd;
  • esetleg a karunkat vagy lábunkat átölelve hevesen karmol és rúg.

Általában ezek nem többek, mint a kölyökkori viselkedés néha mókás, néha bosszantó, ámde nem túl zavaró velejárói, amelyek az esetek többségében viszonylag hamar maguktól megszűnnek, ahogy a cica idősödik.

Kép: ©BubblegirlPhoto | Getty Images

Vannak azonban olyan esetek, amikor a kiscica kifejezetten durván viselkedik, és az agresszív megnyilvánulások már a mindennapok során is problémákat okoznak. A gazdi kezén-lábán egyre nagyobb mennyiségben megjelenő sebtapaszok számával fordítottan arányos mértékben fogy a türelem. Nem tudja, hogy valami baj van-e a cicával, esetleg ő maga ronthatott el valamit, és persze egyre bosszúsabb. Legrosszabb esetben „soha többet!” felkiáltással megválik a cicától.

Kedves Gazdi! Hidd el, mindig, minden viselkedésbeli problémára van megoldás. Mielőtt feladnád, kérd meg a helyi állatvédő szervezeteket vagy állatorvosokat, hogy ajánljanak egy szakértőt, aki személyesen tud segíteni neked a cica viselkedés-terápiájával. Ne aggódj: minél kisebb a cica, általában annál könnyebben orvosolható a túlzott agresszió is.

De legelőször (jó esetben még a problémák túl zavaróvá válása előtt) olvasd át az alábbiakat. Megtudhatod belőle, hogy mi okozhatja a durva, agresszív viselkedést a kölyökmacskáknál, és ami a fő: hasznos tippeket is találsz arra, hogy hogyan szüntesd meg a nem kívánatos támadásokat.

Mi állhat a durvaság hátterében? És mit tegyünk ellene?

Fontos: ebben a cikkben csak a kölyökmacskákkal foglalkozom! A felnőttek esetében sokkal több kiváltó oka lehet az agresszív viselkedésnek (területi vagy dominancia-viták, átirányított agresszió, stb.). Természetesen akkor is érdemes ezt elolvasnod, ha felnőtt macskád van, hiszen lehet, hogy segít megoldani a te problémádat is, azonban az alábbi lista korántsem fedi le az összes lehetséges okot – ezekről egy későbbi cikk során még lesz szó.

Először is figyeljük meg, hogy mi jellemzi a kiscica támadásait. Esetleg akkor szokott hirtelen a kezünkbe harapni, amikor simogatjuk? Vagy lesből veti rá magát a bokánkra, és egyéb mozgó testrészünkre? Játék közben szerezzük a legtöbb karmolást? Van-e esetleg egy olyan bizonyos esemény vagy időszak, amely kiváltja (vagy kiváltotta) az agresszív viselkedést? (Pl. etetés, játék, idegenek látogatásai, hangos zajok, környezeti változások?)

Már ezzel a megfigyeléssel is sokat tettünk a békés egymás emellett élésért, hiszen hasznos következtetéseket vonhatunk le belőle. A tapasztaltak és a lenti lista összevetésével pedig megtalálhatjuk a megoldást is.

Lássuk hát, hogy melyek a leggyakoribb forrásai a kismacskák durva viselkedésének.

1. Helytelen simogatás, zavarás

Kép: smartcatlady.com

Sokszor egész egyszerűen azért harapnak a cicák, mert megelégelték a simogatást. Esetleg – szerintük – nem a megfelelő simogatást kapják: nem jó az erősség, rossz az irány, csikis a testrész… néhányan egész válogatósak tudnak lenni e tekintetben. Ezt ki kell tapasztalnunk a saját cicánknál.

Azon se csodálkozzunk, ha pl. szendergés közben kezdjük el simogatni őket, és megharapnak. Így ijedten és morcosan ébrednek fel, és mi is valószínűleg hasonlóan reagálnánk, ha nem lennének erre verbális eszközeink. A cica nem tud szólni, így harapással jelzi, hogy „most hagyjál békén”.

Lehetséges megoldások

  • Simogatás közben figyeljünk a cica testbeszédére. Ha a fülei lelapulnak, vagy a farka rángatózik, hagyjuk abba a kényeztetést, így sokszor megelőzzük a harapást.
  • Ne simogassuk túl erősen, vagy túl hosszan, és főleg ne a szőrnövekedéssel ellentétes irányban. Tapasztaljuk ki, hogy a cicánk hogy szereti: van, aki megelégszik egy-egy rövid fültő-vakargatással, mások órákig tudnák magukat kényeztettetni. Ez teljesen személyiségfüggő.
  • Ne simogassuk meg a cicát meglepetésszerűen. Először hadd vegyen minket észre, hadd ébredjen fel és térjen magához. Így nem társít kellemetlen érzeteket a simogatáshoz.
  • Bizonyos testrészeket kerüljünk el. A cicák többsége szereti, ha a fejét vagy a hátát simogatják és az állát vakargatják, azonban a cicapoci, a gumicukor-tappancsok és a farok sokszor tabu terület, és ha megérinted, rögtön támadásba mennek át. Jobb, ha ebbe belenyugszunk, és nem kísértjük a sorsunkat.

2. A játék-agresszió

Az, hogy a cica játék közben harap, karmol, és ráugrik az emberre, ebben a korban gyakorlatilag egy bizonyos szintig normális. Hiszen a cicusok ekkor kezdik el begyakorolni a vadászathoz szükséges mozdulatokat, amely segít a mozgáskoordinációjuk fejlesztésében is. Ezért ugrálnak, osonnak, rohannak ennyit.

A játék-agresszió tipikus példája, ha a cica ráugrik a kezedre, elrohan, lapul, majd visszafut és ismét megtámadja, közben ide-oda hömbölög, és úgy általában véve „pattog”, mint egy elemes játék. 

A túl durva játék, amely felnőttkorban már gondot okozhat, sok esetben a gazdik lágyszívűségének következménye. Hiába mélyeszti beléjük a fogát a kiscica egyre erősebben vagy gyakrabban, nem tesznek ez ellen semmit. Hiszen olyan aranyos, és amúgy is olyan kis pici, hát hadd játsszon, úgyse tud olyan nagyot harapni. Még. Mert ha felnő, akkor is ugyanígy fog majd játszani, csak már nem fogjuk olyan cukinak találni, ha egy ötkilós kandúr támadja meg rendszeresen a bokánkat.

Játékidő! Ne hagyjátok ki a végét ❤

Lehetséges megoldások

  • Először is ne hagyjuk, hogy a cica a kezünkkel vagy lábunkkal játsszon, vagy azokra ugráljon, támadja (persze ha nyugodt, simogatni bármennyit lehet). Ezzel csak megerősítjük benne, hogy bizony a végtagok szabad prédák. Használjunk helyette pálcás vagy zsinóros játékokat. Egy aktív kiscicával sokat kell játszani. A labdák, a kergethető vagy interaktív játékok sokat segíthetnek a fölösleges energiájának levezetésében.
  • Ha a kiscica túlságosan izgatott lesz a játék miatt, a kezdeti imitált támadások gyorsan valódi harapásokká válhatnak. Ne várjuk meg, amíg a cica ennyire felpörög. Ha úgy látjuk, hogy egyre izgatottabb, szakítsuk meg a játékot, és hagyjuk megnyugodni.
  • Ha a cica túlpörgeti magát, túl izgatott, és továbbra is a kezünket támadja, egyszerűen álljunk fel, menjünk át egy másik szobába és hagyjuk magára néhány percre. Az anyamacska is tüntetően elvonul, ha a cicák durván játszanak vele. A kicsi hamar megtanulja, hogy ha durván játszik, annak a következménye az, hogy a játszópajtása otthagyja.
  • Minden nap, lehetőleg azonos időben szakítsunk néhányszor 10 percet a játékra – legalább. A cica hamar megtanulja, hogy melyek azok az időszakok, amikor játék következik, és várni fogja az alkalmakat, a köztes időben pedig szívesebben pihen, vagy elszórakoztatja magát.
  • Fogadjunk örökbe még egy, lehetőleg hasonló korú és temperamentumú kiscicát (természetesen csak akkor, ha mindkettőjüknek biztosítani tudjuk a megfelelő körülményeket és a megnövekedett költségek sem okoznának gondot). Persze ez gyakran nem lehetséges, de ha mégis, sokszor gyors megoldást hoz. A cicák szocializációja sokkal könnyebb és gördülékenyebb így. Hiszen egymással annyit tudnak játszani, amennyit csak akarnak, és eközben szépen megtanulják, hogy mit lehet és mit nem, mi az, ami már fáj, stb. Ráadásul lefárasztják egymást, ami plusz előny. 🙂

3. Vadászó agresszió

Kép: Benjamin Torode | Getty Images

Kiscicák esetében a vadászó agressziót még nem olyan könnyű elkülöníteni a játék-agressziótól, hiszen a zsákmányejtés mozdulatait játék közben csiszolják tökéletesre. Így a játék gyakran imitálja a vadászatot (merev tekintettel figyelemmel tartás, becserkészés, lopakodás, elkapás, zsákmányejtés).

Azonban a konkrét vadászó agresszió esetében a macskák nem mutatnak izgalmat, nem ugrálnak és rohangálnak ide-oda. A mozdulataik pontosak, kimértek, gyakran osonással, becserkészéssel kezdődnek, amelyhez feszült figyelem, koncentráció, felálló fülek társulnak. Gyakran megfigyelhető a farok hegyének finom rángása, vagy esetleg a zsákmányt szemmel tartó cicák jellegzetes „csiripelése”.

Zsákmányra leső „csiripelő” cicák

A vadászat a macskák természetének velejárója, lehetetlen teljesen leszoktatni róla őket. Szerencsére erre nincs is szükség, elég, ha megtanítjuk őket megkülönböztetni a helyes és helytelen prédát. Helytelen például a gazdi lába, a szomszéd kislány copfja, a díjnyertes trópusi hal gyűjteményünk és a nagynéni kétkilós csivavája. Azonban a plüss egerek, a tollaspálcák, az elemes műbogarak és az elgurított pezsgősdugók gond nélkül levadászható zsákmányok lehetnek.

Lehetséges megoldások

  • A játék-agresszió kezeléséhez hasonlóan ez esetben is játsszunk sokat a cicával, hogy levezethesse az energiáit (vagy ugye, fogadjunk örökbe rögtön kettőt). Ha a zsákmányejtő mozdulatsort a megfelelő játékon gyakorolja, utána adjunk neki egy-egy darab könnyen elfogyasztható jutalomfalatot. Így megtanulja, hogy a játékok bizony valódi jutalommal kecsegtető prédák – és meglesz az igazi „zsákmány” illúziója is.
  • Adjunk a cicának változatos, figyelemfelkeltő macskajátékokat, amelyekre szívesen vadászik. Ezeket hagyjuk neki elől, akár minden helyiségben. Célszerű őket időről időre máshová tenni, illetve cserélgetni, hogy ne unjon rájuk.
  • Ha látjuk, hogy a cica meredten, lapulva figyeli pl. a lábunkat vagy más „helytelen” zsákmányt (azaz elkezdte a zsákmányejtő gyakorlatot), próbáljuk meg valamivel elterelni a figyelmét. Például gurítsunk el előtte egy labdát vagy galacsint. Ne várjuk meg, amíg már cserkészni kezd, mert akkor már sokkal nehezebb kizökkenteni. Ha megfelelő, levadászható játékot adunk neki, azon nyugodtan kiélheti a vadászösztöneit.
  • Ha van egy bizonyos hely, ahol gyakran megtámad minket a cica (pl. előszoba), ott legyünk fokozottabban figyelmesek, ne hagyjuk, hogy becserkésszen minket. Tartsunk ott kéznél néhány játékot, és a cica figyelmét tereljük el, még mielőtt ránk ugrana. Ha a lábunk helyett a játékot vadássza le, jutalmazzuk meg.
A kezdeti játékos ráhangolódás…
…És végül a pontos becserkésző mozdulatsor

4. Elégtelen korai szocializáció

A legjobb esetben a cica az élete első két hónapját a testvéreivel és az anyjával tölti. Ezalatt megtanulja, hogy hogyan kell helyesen, a társainak nem fájdalmat okozva játszani, és begyakorolja a vadászathoz szükséges mozdulatokat is. A többi kiscica és az anyamacska testbeszéddel és a megfelelő hangokkal azonnal tudatja, ha valaki túl durván viselkedik játék közben, és helyreutasítják – vagy egyszerűen csak otthagyják.

A szocializáció hiánya okozhatja, hogy a cica nem tudja elsajátítani a társas viselkedés megfelelő formáit, azaz pl. túlságosan nagyot harap vagy karmol.

Ebből adódóan általában olyan esetben jelentkezik ez (az egyébként természetes) viselkedés problémaként, ha a kiscica elválasztása a kelleténél korábban történt meg. Tipikusan utcán talált, majd örökbe fogadott, illetve gondatlan tulajdonosok által túl korán elajándékozott kismacskák esetén fordul elő.

Lehetséges megoldások

  • Ha a probléma a túl korai elválasztás miatt áll fenn, általában már csak „tüneti kezelést” alkalmazhatunk, azaz a gond adott. Ekkor meg kell próbálnunk a cica szocializációját elősegíteni: sok-sok játékkal, közös foglalkozással és a feljebb leírt megoldási tippeket követve. Szerencsére minél fiatalabb a cica, annál könnyebben hozzászoktatható az emberekhez és megtaníthatjuk neki a játék megfelelő formáit. Azonban előfordulhat, hogy más macskákkal való kapcsolata a későbbiek folyamán is problémás lesz.
  • Gyakran hozhat gyors és pozitív eredményt, ha több cicánk van, hiszen így még az anyamacska hiányában is megfelelőbb lesz a szocializációjuk, mintha csak ránk, emberekre támaszkodhatnának.
  • Válasszunk hozzáértő és jó hírű tenyésztőt, aki nem adja oda a kiscicákat túl korán.

Soha ne válasszuk el a kiscicákat az anyjuktól 8, de lehetőleg 10-12 hetes koruk előtt. Ha lehetőségünk van rá, hívjuk fel erre az ismerőseink figyelmét is. Az a tenyésztő, aki erre nem fordít kellő figyelmet, megbízhatatlan, sőt a 8 hetesnél fiatalabb kölykök elválasztása törvényellenes!

5. Alultápláltság

Kutatások alapján a kölyökkori alultápláltság a cicáknál fokozott félénkséget vagy fokozott agressziót okozhat. Ugyanezzel járhat az is, ha az anyamacska alultáplált, vagy tápanyagokban és fehérjében hiányos a táplálkozása a terhesség és a szoptatás alatt.*

Lehetséges megoldások

  • Ha anyamacskáról gondoskodunk, vagy kiscica kerül hozzánk, fontos, hogy mindig megfelelő és jó minőségű táplálékot adjunk nekik. Anyamacskák részére kaphatóak különböző étrend-kiegészítők, illetve speciálisan az ő igényeikhez kifejlesztett, magasabb tápanyag- és ásványi anyag tartalmú eledelek.
  • A szilárd táplálékot már fogyasztó kiscicáknak válasszunk speciális junior eledeleket.
  • Kétségek esetén kérjük ki az állatorvosunk véleményét a megfelelő táplálással kapcsolatban.

6. Egyéb lehetséges kiváltó okok

  • Félelem, stressz: a cica idegen helyre került és még nem szokta meg, esetleg valami megijesztette. Ez esetben próbáljuk meg biztosítani számára a lehető legnyugodtabb körülményeket: csend, vagy esetleg halk háttérzaj, nyugalom, lehetőség az elvonulásra, kényelmes búvóhelyek. Az ijedelem esetleges forrásait iktassuk ki. Szükség esetén alakítsuk át az életterét úgy, hogy jobban megfeleljen a cica szükségleteinek. (Erről részletesen majd egy későbbi cikkben írok.)
  • Betegség: ha a cica látszólag indokolatlanul agresszív, és a helyzet az igyekezetünk ellenére sem javul, ajánlott felkeresni az állatorvost egy kivizsgálás erejéig. Előfordulhat, hogy a háttérben valamilyen betegség áll.
  • Idiopatikus okok: ami a szaknyelvet a köznapi nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy a fene se tudja. Ha kipróbáltunk minden fent leírt tippet, kizártuk a zavaró környezeti hatásokat, és az állatorvos is megerősítette, hogy a cicánk makkegészséges, bele kell törődnünk, hogy Cirminek bizony ilyen természete van. Ez esetben maximum annyit tehetünk, hogy ellátjuk őt rengeteg trancsírozható játékkal (a zsinóros vagy távirányítós fajtából), beszerezzük a legdivatosabb páncélkesztyűt arra az esetre, ha a jószágot mégis hagynánk a kezünkkel játszani (ne hagyjuk), illetve átnevezhetjük őt Hannibálra. Csak hogy a vendégek is tudják, mire számítsanak. És persze: bármilyen is a cicánk, szeressük őt nagyon. Minden macska egyedi, különleges és megismételhetetlen. Lehet, hogy kicsit harapós, kicsit vadóc, de a miénk. ❤ És felelősséget vállaltunk érte, amikor befogadtuk.
Esetleg tegyünk ki egy ilyen lábtörlőt. Kép: amazon.com

Mit NE tegyünk soha?

FONTOS!

A cicát soha ne büntessük. Ne kiáltsunk rá, ne ijesszük meg, ne fogjuk le, ne üssük meg. (Remélem, ezt mondani sem kell!)
Ezt ő nem büntetésként fogja megélni, hanem erőszakként, és a helyzet általában inkább csak eldurvul emiatt.
Mindig csak pozitív megerősítést alkalmazzunk, azaz jutalmazzuk meg, ha a kívánt viselkedést produkálja.

És ami mindig jól jöhet

Általános szorongás, félelem, területféltés, jelölgetés, agresszió, stb. esetén beválhat a Feliway párologtató. Ez a készülék a macskák faciális (pofatájéki) feromonjait juttatja a levegőbe, amitől a cicák megnyugodnak, mivel úgy érzik, biztonságban, az ő területükön vannak. Ezt az illatot az emberek nem, csak a macskák érzik.

Ha a helyzet nem javul, érdemes lehet ezzel is megpróbálkozni, bár kissé borsos az ára.

Összefoglalva: a legtöbb helytelen viselkedésről leszoktatható a cica, ha:

  • megkeressük az okot és megszüntetjük (ingerszegény környezet, nem megfelelően berendezett élettér, betegség, stb… ezer és egy kiváltó ok lehet.)
  • a helytelen viselkedés észlelésekor gyorsan eltereljük a figyelmét, majd átirányítjuk valami másra (a megfelelő viselkedésre), amelyet aztán jutalmazunk. Ez a pozitív megerősítés a legfontosabb lépés.

Remélem, hogy a cikk segítségével sikerül megoldanotok nektek is a hasonló problémákat a vadóc kiscicáknál. Ne feledjétek, hogy felnőtt macskák esetén a helyzet bonyolódik, náluk sokkal több minden állhat a túlzott agresszió hátterében – és persze sokkal komolyabb sérüléseket tudnak okozni. Ha minden igaz, erről bővebben is olvashattok majd egy későbbi posztban. 🙂


Forrás: Mieshelle Nagelschneider: Macskákkal suttogó, 2016.

11 hozzászólás

Mondd el a véleményed: