száját-nyalogató-cica

Furcsa dolgokat eszik a macskám! – a PICA tünetei, okai és a megoldás

A cicák játékos állatok: szívesen hordanak, gurítanak és dugnak el különböző dolgokat, pl. hajgumi, fültisztító pálcika, gombok… Azt nézni, ahogy ezekkel a hétköznapi tárgyakkal játszanak, nagyon szórakoztató. Ha azonban azt látjuk, hogy nem csak pofozgatják, hanem rágcsálják, esetleg meg is eszik ezeket, felmerülhet a gyanú, hogy a cicánk egy furcsa, ám korántsem ritka evészavarban szenved.

Száját nyalogató cica

Mi is az a pica, és miért veszélyes?

A pica (ejtsd: pika) egy evészavar neve: olyan dolgok iránti sóvárgást jelent, amelyek nem evésre valók. Az elnevezés a szarka (Pica pica) latin nevéből ered – nagyon találó, hiszen a szarka köztudomásúan nagy étvágyú és kevéssé válogatós madár. A pica nem kizárólag macskáknál figyelhető meg. Az embereknél is meglehetősen gyakori, főleg gyerekeknél, azonban kutyáknál is éppúgy előfordul.

A macskák esetében a leggyakrabban elfogyasztott, illetve megrágott tárgyak:

  • különböző textilek, gyapjú;
  • zsinórok, fonalak;
  • hajgumik;
  • befőttes gumik;
  • elektromos kábelek;
  • műanyagok;
  • macskaalom;
  • növények (a normális fű-rágcsáláson túl, a túlzásba vitt és bármilyen növényre vonatkozó sóvárgást ideértve).

Természetesen a lista nem véges. Legyünk fokozottan figyelmesek, ha azt vesszük észre, hogy cicánk ehetetlen dolgokat próbál megenni!

A pica enyhébb formáiban azt vehetjük észre, hogy cicánk szívesen nyalogat vagy rágcsál különféle ehetetlen tárgyakat (a korai elválasztás miatt néha előforduló visszamaradt szopóreflexet most ne számítsuk ide). Súlyosabb esetekben a macska el is fogyasztja ezeket, és ez komoly egészségügyi kockázatot jelent. Felléphet többek között:

  • bélelzáródás;
  • gyomor- vagy bélsérülés;
  • mérgezés;
  • áramütés.

Másodlagos tünetként jelentkezhet még gyakori vagy állandó kedvetlenség, hányás, székrekedés, hasmenés és csökkent étvágy.

Mi okozza?

Az állatorvosok még nem tudták pontosan meghatározni a pica konkrét okát. A kutatások máig folynak, azonban sikerült beazonosítani több olyan lehetséges kiváltó faktort, amely felelős lehet az evészavar megjelenéséért.

Betegségek

  • FIV, azaz a macskák immunhiány betegsége
  • Leukémia
  • Hiperthyroidizmus, azaz pajzsmirigy-túlműködés
  • Fogbetegségek
  • Vérszegénység
  • Agytumor

Genetikai hajlamok

A különböző keleti macskafajták és a sziámi macskák az átlagnál sokkal gyakrabban szenvednek ettől az evészavartól.

Viselkedészavarok

A pica gyakran nem önmagában jelentkezik, hanem különféle magatartásbeli zavarokkal társul, sőt, a kialakulásában is szerepet játszhatnak az alábbi viselkedészavarok:

  • A pica lehet tanult viselkedés (pl. ha van egy másik, evészavarban szenvedő cicánk)
  • Figyelemhiány
  • Unalom
  • Stressz
  • Szorongás

Táplálkozási hiányosságok

  • Alultápláltság
  • Rostszegény étrend
  • Ásványi anyag- vagy tápanyaghiány
  • Vitaminhiány

Idiopatikus okok

Ami hétköznapi nyelven megfogalmazva annyit tesz, hogy fogalmunk sincs.


Diagnózis és gyógymódok

Ha a cicádat ehetetlen dolgok elfogyasztásán kapod, rögtön konzultálj állatorvossal, legalább telefonon, hiszen sok esetben azonnali beavatkozásra lehet szükség (pl. hosszú fonalak, mérgező növények vagy fémtárgyak lenyelése esetén).

Próbáld felidézni, hogy a viselkedés megjelenése előtt történt-e bármilyen szokatlan eset, amely felzaklathatta a macskát. Ez lehet például egy új személy vagy macska beköltözése, költözés, baleset. De olykor kisebb változások is nyomra vezetőek lehetnek: újfajta tápot kap a cica, vagy csak gyökeresen megváltozott a napirendünk. Ezek a megfigyelések mind hasznosak lehetnek az állatorvos számára, amikor megpróbálja megállapítani a kiváltó okot.

Ha a viselkedés hirtelen és súlyosabb módon lép fel, haladéktalanul keressük fel az állatorvost, hiszen akár betegség is állhat a dolog hátterében.

A részletes orvosi vizsgálatokon (vér- és vizeletvizsgálat, CT, röntgen, stb.) túl, a súlyosabb esetekben az átmeneti időszakban akár gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, de szerencsére ez nem túl gyakori.

Amennyiben megbizonyosodtunk arról, hogy a probléma hátterében nem fizikai okok állnak, és az alábbi pontban leírt javaslatok sem vezetnek eredményre, kérjük ki macskákra szakosodott viselkedés-terapeuta tanácsát.



Mit tehetünk mi?

A kevésbé súlyos esetekben gyakran mi magunk is eredményesen hozzá tudunk járulni a probléma megszűnéséhez.

  • Adjunk cicánknak jó minőségű, teljes értékű tápot, és macskáknak való vitaminos étrend-kiegészítőket (de azért mindenképpen kérjük ki az állatorvosunk tanácsát).
  • Ne hagyjuk, hogy a cica hozzáférjen azokhoz a dolgokhoz, amelyeket szívesen rágcsál. Ez azokban az esetekben egyszerű, amikor csak egy-egy specifikus dolog kelti fel a macska túlzott érdeklődését. A hajgumikat és más apróságokat zárható dobozokban vagy fiókokban tároljuk, a kábeleket pedig elvezethetjük kábelcsatornában.
  • A lakásban található mérgező növényeket cseréljük le olyanokra, amelyeket a cica is biztonsággal megrághat, illetve biztosítsunk számára egészséges, friss macskafüvet.
  • Próbáljuk kiiktatni a stresszt a macska életéből, illetve állapítsuk meg, mi okozza a szorongást. Biztosítsunk nyugodt, kellemes környezetet, és kezeljük az állatok között esetleg fennálló konfliktusokat. A szorongás és stressz általános oldására és csökkentésére alkalmazhatjuk a Feliway feromonos párologtatót is – erre a legtöbb macska kifejezetten jól reagál, ráadásul vény nélkül kapható, és nincs mellékhatása.
  • Iktassunk be mindennapi, rendszeres játékidőt. Ez a cicát lefárasztja, kevésbé fog unatkozni, és hozzájárul az alapvető mentális egészségéhez is. Megpróbálhatjuk megtanítani különböző trükkökre is, amely szintén nagyszerű közös elfoglaltság. Ezen felül több szórakozási lehetőséget is könnyen biztosíthatunk: tehetünk pl. madáretetőt az ablak közelébe, vagy csak alakítsunk ki kellemes nézegető és kilátóhelyeket a belső ablakpárkányokon.
  • Adjunk a cicánknak biztonságosan rágcsálható játékokat, amelyeket nem tud szétszedni. Ha a macska az általunk adott alternatívát választja, mindig jutalmazzuk meg.

Kilátások

A pica sok esetben magától megszűnik egy idő után, úgymond a cica “kinövi”, főképp, ha kölyökkori evészavarról van szó. Ha egy konkrét betegség hatására lépett fel a probléma, a betegség kezelése a megoldás. Gyakran a fenti pontok valamelyikének (vagy együttes alkalmazásuknak) köszönhetően szűnnek meg a zavarok.

Néhány cicánál egész életében csak az segít, ha eldugjuk előle az érthetetlen okokból étvágygerjesztőnek gondolt tárgyakat. Ne ijedjünk meg, a legtöbb esetben így is viszonylag gond nélkül együtt lehet élni a picával. Megnyugtatásotokra hadd számoljak be nektek…

A személyes tapasztalataimról

Odin cicám (akiről a blogon további cikkeket is olvashatsz) a kezdetektől fogva megmagyarázhatatlan vonzódást mutatott mindenféle zsinór iránt. Nem csak játszott velük, hanem rágcsálta is őket. Amikor pedig a radiátorra kiterített csini fehér pólómról rágta le tövig a szalagokat egyik reggelre, már biztos voltam benne, hogy ez nem csak simán “nem normális” viselkedés, hanem veszélyes is. Mivel a szalagok szőrén-szálán eltűntek (sejthetitek, hová…), egy kissé hisztérikus telefonhívás után az állatkórházba két napig aggódva túrtam át pár óránként a macskaalmot, és figyeltem árgus szemmel a macskát, hogy nem mutatja-e jelét bármilyen levertségnek vagy hasi diszkomfortnak (mely esetben azonnal rohantunk volna az állatorvoshoz). Szerencsére a szalagokat a harmadik napon “visszakaptam”, és én úgy örültem nekik, mint valami ajándéknak. Végülis félig-meddig masnira voltak kötve…

Néhány további kisebb zsinóros baki után hamar rutinná vált, hogy ilyen ruhákat ne hagyjak elöl. Ez tulajdonképpen egy nagyon egyszerű megoldás volt, és mostanában Odint már nem érdeklik a szalagok – persze madzagos cicajátékot nem hagyhatok elöl, mert az azért túl nagy kísértést jelent. A fülhallgató-zsinórokkal együtt, amelyekből időközben párat lenyúlt és szétrágott – szerencsére ezeket nem ette meg.

A fenti pólós incidens után egy másik érthetetlen eset is történt. Egy reggel az előszobában álmosan ráléptem valamire, amiről közelebbi vizsgálat kimutatta, hogy egy darabka biciklilámpa – azaz az elektromos kis belső rész, amiről valaki körben szépen lerágta a szilikont. (Tudjátok, arról az egyszerű, kormányra akasztható modellről beszélek). Persze ismét hívtam az állatorvost, aki megnyugtatott, hogy a biciklilámpa anyaga, habár nem egészséges, valószínűleg nem mérgező; és elvileg, amennyiben kis darabokban ette meg a macska, emésztetlenül és változatlan formában fog távozni is belőle.

Van, amivel bizony együtt kell élni

Szó ami szó, Odinnak szerencsére semmi baja nem lett. Néhány napig piros-fehér szilikon-konfettis csomagokat lapátoltam ki az alomból (mert persze a teljes szettet megette). Sajnos a gumis szilikon iránti vonzalma (bárhogy próbálkoztunk) azóta sem szűnt meg, és minden igyekezetem ellenére több lámpát is szétrágott, hiába dugtam el előle őket.

Valamiért annyira vonzónak találja a szilikont, hogy képes kiszagolni, ha új biciklilámpát vettem. Ilyenkor egyedül kicipzározza a táskámat, belemászik, és az aljáról előkotorja a zsákmányt.

Elismerésre méltó igyekezet, nem?

Mindenesetre mi szerencsésen megúsztuk ezeket a kalandokat, sőt, tanultunk is belőle (én biciklilámpákat eldugni, Odin cipzárt kinyitni). Remélem, ti nem fogtok hasonlókat tapasztalni, de azért legyetek szemfülesek – és ha gond van, irány az állatorvos.

Mondd el a véleményed: