Bemutatkozik a triumvirátus

A mai cikk egészen rendhagyó. Nem csak úgy általánosságban írok a macskákról, hanem egészen konkrét macskákról fogok írni. Valamint egy kiskutyáról is. Mégpedig azokról a bundás jószágokról, akikkel J-vel (akinek tűréshatára az együttélésünk előtt még elképzelhetetlen mértékűre tágult, hála nekünk) az életünket és mindennapjainkat megosztjuk, szintúgy az asztalról véletlenül lehullott (vagy még le sem hullott) falatokat, valamint néha a kanapénkat. És a fotelt. És az ágyat. És a… hát, maradjunk annyiban, hogy mindenhol ott vannak. Mindig. Ismerjétek meg őket szeretettel: ők a triumvirátus.

Az első és a vezér: Odin

Neme: ex-fiú.

Kora: a 4. évhez közeledik.

Súly: kicsit több, mint kellene. Ha meg mernénk mérni, valószínűleg közelebb lenne a 6 kg-hoz, mint az 5-höz. (Ez egészen pontosan egy marék plusz hájacskát jelent, de természetesen az ő testalkata így tökéletes. Nem is lenne merszünk mást állítani.)

Méret: hosszú. Állva feléri a kilincset és a konyhapultot (szerintem direkt ezért nőtt meg ekkorára), és ha keresztbe fordul, J és én mindketten a bazi széles franciágy egyik szélén kényszerülünk nyomorogni félálomban.

Előélete: kijárós házi cica-lét után került hozzánk. Kinti tevékenysége abból állt, hogy az üveg teraszajtón nézett befelé szemrehányóan és könyörögve mindaddig, amíg ismét be nem engedték, mikor is elfoglalta a rezidens kutya fekhelyét. Így aztán gyorsan és örömmel alkalmazkodott a szobai léthez.

Speciális ismertetőjele: nincs rá szüksége, ha egyszer láttad, mindig megismered, és emlékezni fogsz a lesajnáló pillantására is.

Kedvenc étele: pástétomok, ropogós falatkák, valamint szív és máj. Ezek kétségkívül jobban ízlenének neki, ha saját maga téphetné ki az áldozataiból, de panelban lakunk, így be kell érnie a képzelgéssel.

Kedvenc elfoglaltság:
– váratlanul emberek arcára fekvés (de csak olvasás vagy filmnézés közben);
– a laptop mindeddig ismeretlen billentyűkombinációinak felfedezése átsétálás és hirtelen ráülés által;
– a kiskutya egzecíroztatása.

Kedvenc alvási pózok: a Superman és a Delnő.

A második, a naiv eb: Samu

Teljes neve: Csóváldi Sámuel (igen, ha a Gyűrűk Ura Samuja kutya lenne, na ő lenne az).

Neme: ex-fiú.

Fajtája: pibaku, amely egy ősi kínai pandavadász kutya. Á, viccelek, bár az ismeretleneknek néha szoktuk ezt is mondani. Ő csak egy PIci BArna KUtya, valószínűleg vizsla-tacskó-pincher-ilyesmi keverék.

Kora: kb. 3 év, de lélekben még kölyök.

Súlya: olyan 10 kg körül; ha nekifut, le tudja lökni a macskát a kanapéról.

Méret: a hosszú lábai miatt ölebnek túl nagy, de ezt nem hajlandó beismerni.

Szőrzet: rövid, egyenes és vörösesbarna. Kihullás után rögtön valamilyen lakástextil/ruha szálai közé ékelődik. Eltávolítása csak egyesével, precíziós csipesz segítségével lehetséges.

Előélete: állatmentő egyesülettől került hozzánk. Egyszer elmentünk a Herényi Virágútra muskátliért, és valahogyan egy kutyával jöttünk haza. Azóta óvatosabban járunk kertészeti rendezvényekre.

Kedvenc étele: ami a mi tányérunkon van, vagy amit a macskák esznek, függetlenül attól, hogy az számára fogyasztásra alkalmas-e.

Kedvenc elfoglaltság:
– takaró alatt kanapén alvás;
– Odin cukkolása, majd meghunyászkodva elrohanás;
– termetét meghazudtoló mennyiségű fölös szőr növesztése majd elhullajtása a lakásban.

A harmadik, a kisasszony: Héra

Neme: ex-lány.

Kora: 2-3 év között.

Súlya: kicsike, főleg Odinhoz képest. 3,5 kg fölött valamivel.

Mérete: apró, egy kézzel felemelhető, tehát mobil-kompatibilis, kompakt jószág.

Előélete: egy része ismeretlen, a másik része szomorú. Betegen, sárosan, 5 kiscicájával szedtük össze egy tiszafa alól. „Szigorúan ideiglenesen” befogadtuk, majd a cicacsalád kikupálódása és a kölykök gazdihoz kerülése után természetesen nálunk maradt – bár felfüggesztett státuszban. Sajnos Odinnal való viszonyát a legjobb esetben is a „csendesen utálkozó” jelzővel lehetne leírni. A melegért cserébe boldogan hagyja magát simogatni és etetni.

Speciális ismertetőjele: étel közelségében a sebessége Flashével vetekszik. Továbbá rendelkezik 1 db régről eredően homályos szaruhártyával, és az egyik hátsó lábujján +1 db, azaz dupla körömmel. Lehet, hogy a macskánk sámán?

Kedvenc étele: minden. Bármit megeszik, amit elé teszünk, és minden olyat is, amit csak véletlenül elöl hagytunk. Vérebeket megszégyenítő pontossággal találja meg a maradékot még a szekrény tetején is (tapasztalatból tudom, mert egyszer Odin kajáját oda dugtam el előle).

Kedvenc elfoglaltság:
– radiátoron alvás, még akkor is, ha az kb. 50 fokos;
– játékegerek változatos módon történő elejtése és fáradhatatlan kibelezése;
– hajnali háromkor hangosan kurrogó MRRRNYÁU kiáltásokkal annak tudomásunkra hozása, hogy ő most pisilni megy. Utána megkeresi a csörgős játékait.

Kedvenc alvási pózok: a Sülő Cipó és a Perec.

Íme tehát a triumvirátus, akiknek köszönhetően sosem unatkozunk. És mostantól időről-időre ti is bepillantást nyerhettek majd a macskás-kutyás mindennapjainkba Odinnal, Samuval és Hérával – biztos vagyok benne, hogy sokan közületek ismerős jelenetekre fognak bukkanni. 🙂 Csak keressétek a blogon a triumvirátus címkével ellátott cikkeket.