Tom és Jerry karmester

Hajnali szimfónia

Műanyagtálcára, macskaalomra és ajtófélfára komponálva

Előadja: Héra és Odin

Az idő hajnali három és négy óra között jár. A hold lenyugodott, a csillagok ragyognak, a szellő sem rebben. Én és J az igazak álmát alusszuk. Most, valamikor ezekben a percekben Héra felébred és pisilni indul.
Így is van. Halk puffanás hallatszik, ahogy leugrik éjszakai alvóhelyéről, a radiátor tetején kialakított macskapolcról. Pici kis karmai éppen csak hozzákoccannak a parkettához, amint az alomtálca felé indul.

Kedves közönségünk! Hamarosan kezdetét veszi a Hajnali szimfónia mai előadása. Kérem, foglalják el a helyüket!

A zenekar hangol. Héra körüljárja az alomtálcát, a legszimpatikusabb belépési pontot keresve. Nem mintha ne lenne minden oldal ugyanolyan. Odin, aki az éjszakát a másik szobában tölti, a biztonság kedvéért Hérától különzárva, csodák csodájára szintén felébred.

Nyitány.

Héra belép a tálcába. Az alomszemcsék rastognak és rocognak a talpai alatt, ahogy kis lábain körbeforog.

Srr, srr, srrc, krrrss.

Keresi a megfelelő helyet a Gödörnek, amelyet majd Kiás. Nem mintha ne lenne mindenhol egyforma az alom. Lefekvés előtt kitisztítottam, elegyengettem, még kis hullámmintát is lapátoltam bele, de persze macskaszempontból lehet, hogy néhány helyen nem elég jól.
Odin kinyújtózik a kanapén, ásít, és fülel, hogy el ne szalassza a belépőjét.

I. tétel.

Néhány forgás után Héra beiktat egy-egy rövid ásást, amolyan próba-szerencse alapon, hátha elsőre megtalálja a Helyet a Gödörnek. (Sosem találja meg elsőre.)

Srrh, srrrrhhh, srrhh.

Egymancsos, szimpla, hosszú ásások, melyek között 180 °-os irányváltás történik.

Kc.

Egy kirepült alomszemcse visszapattan a falról. Általában ilyentájt ébredünk fel.

II. tétel.

Héra megtalálja a Helyet. Nekiáll ásni, a gödör hamar megvan, ám amikor a kiscica szemügyre veszi, rájön, hogy nem az igazi. Azért biztos, ami biztos, odapróbálja magát, de konstatálja, hogy itt-ott jobban éri a huzat a kelleténél, vagy a pozíció nem biztosít elég kellemes kilátást. A keresés és ásás folytatódik.

Srrrc, krrs, szimat, srrhh, srhhhh, sssssrh, próba, nemjó, újratájolás.

Odin az ajtóhoz ballag. Bejönne ő is, ha már ilyen izgalmas zajok szűrődnek ki. Én és J félálomban próbáljuk magunkat arról meggyőzni, hogy valójában alszunk.

III. tétel.

Végre elkészül a Gödör. A zajok egy kis időre megszűnnek, amíg a kiscica elvégzi a dolgát. Ezután (szimat, szimat) kezdetét veszi a drámai csúcspont: az Eltüntetés.

Srrrrhhh, sssrrhh, ksssr.

Hosszú, íves, ásó mozdulatok, amelyek nagy mennyiségű almot mozgatnak meg.

Srk, srk, srk, srk-srk-srrrkk.

Rövid, váltottmancsos, egy-jobb-egy-bal ásások sorozata, amelyek a kupacok tetejéről indítanak messzi útra némi törmeléket.

Ck, kcc, ck-ckkk-cck.

A bentonitszemcsék hangja, amint az alomtálcán kívül érnek földet.

A kiscica még mindig úgy érzi, hogy nem tökéletes az álcázás, így a kupacot újra és újra áthelyezi. A teljes alom mennyiségének 80%-át átmozgatja a jobb belső sarokból a bal külsőbe, majd vissza. Sehogy sem jó. Mindez akkora zajjal jár, amely a vadonban a legsüketebb ragadozók figyelmét is felkeltené. Az ásás intenzitása nő, a szemcsék egyre távolabbi felületekről pattannak vissza, egyre nagyobb számban.
Odin úgy dönt, hogy megpróbálja beengedni magát, és kaparászni kezdi az ajtót. Ezzel megadja az egész előadást összefogó háttérszólamot.
Én mélabúsan hallgatom a potyogó alomszemcséket, azt számolgatva, hogy mekkora körzetből fogom holnap összesöpörni mindezt.

Crescendo, finálé.

Héra leér az alomtálca aljára, és már csak a műanyagot kaparja.

Shrrhhhs – hrrrsss – chrrasshhh.

Szívesen ásna még lejjebb, de nincs hová. Ezért megpróbálkozik kicsit távolabb is, és elkezdi pengetni az alomtálca peremét. Ez egy hangos, csattogó zaj, sajnos olyan betűk nincsenek a földi billentyűzeten, amivel le tudnám írni. Ez az a hang, amely mellett már nem tudunk úgy tenni, mintha nem lennénk ébren.

Szrk, szrk, szrk.

Odin az ajtó túloldalán a kaparászással festi alá az egészet.

Phhhufff.

J az egyik felesleges kispárnát hozzávágja a szekrényhez (nem a macskához), hogy kizökkentse a transzállapotból (a macskát, nem a szekrényt).
A kiscica abbahagyja a kaparást, majd rövid tétovázás után kilép az alomtálcából.

Ckk, kck, ck-ck-ckk-ckk, pt, ptt, ckk. Pttt-c-c-c.

Úgy sejtem, kilépés előtt minden lábát ökölbe szorította, hogy a lehető legtöbb macskaalmot kihordhassa egyszerre a lábujjai között.

Odin egy utolsó kaparás (szkrak-szrk) után visszamegy aludni. Héra is, csak odafelé még egyszer-kétszer kibelezi valamelyik játék egerét, levezetésképpen. Aztán szép lassan minden elcsendesül a remekbe szabott előadás után.

Kedves közönségünk, köszönjük a figyelmet! Reméljük, kellemesen telt az elmúlt 10 percük.


Megjegyzem, a kiscica napközben csak belecsurgat a tálcába, kényesen megrázza a kicsi lábait, majd kiugrik. A többfelvonásos műsort csak hajnalra tartogatja, felteszem, így kívánja jelezni nekünk, hogy: „három felé jár az idő, aludjatok csak nyugodtan, még több, mint két órátok van az óracsörgésig. Gondoltam, szólok, hogy biztosan tudjátok”.

És mi tudjuk is. Köszönjük a gondoskodó jelzést, Héra, te figyelmes, figyelmes jószág. Szeretünk. ❤

Mondd el a véleményed: