Lusta fekete-fehér macska

Macskák, mint múzsák: a világirodalom legszebb macskás versei

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem a verseket. Persze csak a jó verseket, de hát hogy kinek mi a jó, az már egyéni ízlés kérdése. Azonban azt hiszem, egyvalamiben biztosan egyetértünk, ti és én: szeretjük a macskákat.

Sok-sok író és költő is ezen az állásponton volt, és természetesen – ahogy azt mi is tudjuk – nekik volt igazuk. A macskákat szeretni kell. Szépek, kecsesek, aranyosak, mókásak, és bizony, időről időre megihlették a macskaszerető költőket és írókat. Akik aztán versbe, novellába, regényekbe foglalták mindazt, amitől a macska macska lesz.

Hogy megoszthassam veletek a kedvenc műveimet, új cikksorozat indul itt a blogon, benne a világirodalom legszebb macskás verseivel. Hálás köszönet a puhatappancsú, bársonybundájú múzsáknak, hogy ott tekeregtek a legtehetségesebbek széklábai között is, és ihlettel szolgáltak a versek megszületéséhez. Remélem, nektek is örömötök fog telni bennük. 🌹


Charles Baudelaire: A macska (Babits Mihály fordítása)

1

Mintha az lenne a lakása, 
agyamban ide-oda jár 
egy szép nagy macska. Csupa báj 
Alig hallatszik nyávogása, 

 oly diszkrét hangja, halk s nemes 
de ha dorombolás, ha morgás 
egyforma dús, mély zenecsorgás. 
És bája s titka éppen ez. 

 E hang, mely gyöngyözik, szivárog, 
betölt, mint dús folyásu dal 
és részegít, mint bájital – 
hogy be ne hatna, nincs oly árok, 

 nincs, melyet nem csitítna, láz, 
nincs, melyet nem hevítne, mámor 
Szavakra nincs szüksége, bár oly 
beszédes, mint tán semmi más. 

 Hol a vonó, mely úgy bemarna 
lelkembe, művész hangszere, 
királyi fülnek szánt zene, 
húr, melynek lenne oly hatalma, 

 mint hangodé, talány-cicus, 
szeráfi macska, macska-démon, 
kiben mint egy angyalba, fínom 
minden tag, és harmónikus?! 

2

Balzsamos barna s szőke szőre 
annyira, hogy egy délután, 
mert egyszer megcirógatám, 
egy illat lettem én is tőle. 

 Ő a hely áldó szelleme, 
mindent birodalmában ő visz: 
ítél, kormányoz, ihlet, őriz; 
tündére tán, tán istene. 

 Ha szemeim, delejbe vonva 
e szeretett cicám után 
fordulnak, és ha azután 
benézek újra enmagamba: 

 csodálva látom ott megint 
sápadt szemének ritka lángját, 
eleven opált, tiszta lámpát, 
amint meredten rámtekint.


A sorozat többi részét a későbbiekben az ‘irodalom’ címkénél találhatjátok meg. Egy-két hetente biztosan találtok valami újdonságot. 🙂

Mondd el a véleményed: